Az udvarház rövid története
Udvarházból termelőszövetkezeti központ, bérlakásból óvoda, majd kiállítóház. Nagyon röviden így lehetne összefoglalni az ottományi Komáromi kúria történetét. Az épület históriája az 1700-as évektől elég pontosan követhető. Tudni lehet például azt, hogy ki mikor adta el, ki vásárolta azt meg, majd adta el újra, vagy különböző okoknál fogva mondott róla le.
1723-ban a Komáromi család birtokot vásárol magának Ottományban, amelyet később a Várady Szabó, majd a Jasztrabszky család használ. Utolsó tulajdonosa a mihályfalvi származású Lovass István. Miután állami kézbe kerül, az akkor még jó állagú épületet, nyaralóként adják alkalmanként bérbe.
Képek forrása: Lovass Ferenc
A legtovább a Komáromi család tulajdonában állt az épület. A debreceni származású família több generáción keresztül lakta az épületet, majd a Várady Szabó család és Lovass István lettek az ingatlan gazdái. Utolsó tulajdonosa a II. Bécsi döntés előtt eladta azt és külföldre emigrált.
Az 1885-ös időszakot megörökítő képek, egy módos, polgári enteriőrt mutatnak.
Az épület későbbi sorsa
Termelőszövetkezeti központ, óvoda, majd bérlakások
Az állam sokáig különböző célra használta az épületegyüttest. Itt működött a helyi termelő szövetkezet, és itt volt anno az óvoda is.
1989 után szociálisan rászoruló családok kaptak szobákat az ósdi falak között, akik itt élték hétköznapjaikat. Az épület állaga gyorsan romlott, így a 2000-es évek derekán a családok elköltöznek és üresen, gazdátlanul marad az ingatlan.
A kúria újjászületése
2010 – 2012 között európai forrásokból sikerül az épületet részben felújítani
A kúria és környezete felvirágzik
2017 és 2019 között nemcsak a fontosabb, hanem a mellékszárnyak is felújításra kerülnek.
Ekkor emelkedik ki a földből a kazamata és újul meg a titokzatos alagút is, amit ma is sokan egyszerűen csak „vizes pincének” neveznek.
Az épület 2007-2013-ban kapott először Európai Uniós támogatást a két ország, egy cél közös siker címen.
2010 és 2012 között a magyarországi (Gyula) Körös-vidéki Vízügyi Igazgatósággal partnerségben nyert támogatást az épület felújítására, több mint 450 ezer euró értékben.
Az udvarház rövid története
Udvarházból termelőszövetkezeti központ, bérlakásból óvoda, majd kiállítóház. Nagyon röviden így lehetne összefoglalni az ottományi Komáromi kúria történetét. Az épület históriája az 1700-as évektől elég pontosan követhető. Tudni lehet például azt, hogy ki mikor adta el, ki vásárolta azt meg, majd adta el újra, vagy különböző okoknál fogva mondott róla le.
1723-ban a Komáromi család birtokot vásárol magának Ottományban, amelyet később a Várady Szabó, majd a Jasztrabszky család használ. Utolsó tulajdonosa a mihályfalvi származású Lovass István. Miután állami kézbe kerül, az akkor még jó állagú épületet, nyaralóként adják alkalmanként bérbe.
Képek forrása: Lovass Ferenc
A legtovább a Komáromi család tulajdonában állt az épület. A debreceni származású família több generáción keresztül lakta az épületet, majd a Várady Szabó család és Lovass István lettek az ingatlan gazdái. Utolsó tulajdonosa a II. Bécsi döntés előtt eladta azt és külföldre emigrált.
Az 1885-ös időszakot megörökítő képek, egy módos, polgári enteriőrt mutatnak.
Az épület későbbi sorsa
Termelőszövetkezeti központ, óvoda, majd bérlakások
Az állam sokáig különböző célra használta az épületegyüttest. Itt működött a helyi termelő szövetkezet, és itt volt anno az óvoda is.
1989 után szociálisan rászoruló családok kaptak szobákat az ósdi falak között, akik itt élték hétköznapjaikat. Az épület állaga gyorsan romlott, így a 2000-es évek derekán a családok elköltöznek és üresen, gazdátlanul marad az ingatlan.
A kúria újjászületése
2010 – 2012 között európai forrásokból sikerül az épületet részben felújítani
A kúria és környezete felvirágzik
2017 és 2019 között nemcsak a fontosabb, hanem a mellékszárnyak is felújításra kerülnek.
Ekkor emelkedik ki a földből a kazamata és újul meg a titokzatos alagút is, amit ma is sokan egyszerűen csak „vizes pincének” neveznek.
Az épület 2007-2013-ban kapott először Európai Uniós támogatást a két ország, egy cél közös siker címen.
2010 és 2012 között a magyarországi (Gyula) Körös-vidéki Vízügyi Igazgatósággal partnerségben nyert támogatást az épület felújítására, több mint 450 ezer euró értékben.